If you snap down a picture, the picture will be bigger and you can have a look at our picture gallery. If you snap down an exaggerated picture, the picture will be monitor-measured. We planned our homepage for 1024 x 786 monitor adjust-ment.
If you snap down the Vitalitas logo, you will get to the first page. If you snap down an underlined word, you get to another page.
MDF, HDF, OSB, furnér, laminált bútorlap és a többiek
Miből is készülnek a "fabútorok"?
A tömör cseresznyefa- és cseresznyefurnéros frontok nemcsak dekoratívak
Scheiber Katalin írása az Alon.hu -n
Fából? A bútorokon nincs az arany ékszerekhez hasonló egyezményes jelölés. Ezért aztán könnyen pórul is járhatunk. Ki tudja ugyanis, hogy mi a különbség az OSB, az MDF, a HDF között? Vagy mit tartalmaz a faforgácslap, a furnér, a farostlemez, a rétegelt lemez, a laminált vagy a lécbetétes bútorlap? Bizonyára van bennük fa… Vagy csak ragasztós fahulladék? Ezekre a kérdésekre kísérelünk meg válaszolni...
Kezdetben a fabútort valóban fából készítették. Az alkatrészeket csapolással illesztették egymáshoz, illetve természetes anyagból készült enyvvel ragasztották össze. Számos gonddal kellett megküzdeniük, ezek között talán a legjelentősebb a vetemedés. A fa ugyanis még a kivágás után is „együtt él” a környezetével, vagyis száraz, meleg helyiségben veszít a benne lévő nedvességből, viszont párás, nedves környezetben vizet vesz föl, ezért a mérete folytonosan változik, ami ráadásul eltérő mértékű szálirányban és erre merőlegesen. Sőt, a méretváltozás egyetlen deszkán belül is a fa tömörségének a változékonysága miatt különböző lehet. A vetemedés csökkentésére a fát a várható környezet nedvességtartalmára szárítják, illetve a nagyfelületű lapok készítéséhez lécekre fűrészelik. Majd a vetemedési hajlamot figyelembe véve úgy ragasztják össze, hogy a várható mozgások kiegyenlítődjenek. Aminek persze komoly ára van: a falapok utánozhatatlan szépségű rajzolata csíkokra esik szét. Bár e hátrányt igyekeznek csökkenteni például dekoratív lécek, betétek beépítésével, a nagy felületen megszakítás nélkül pompázó gyönyörű farajzolat élvezetére csak a furnérok kifejlesztésével nyílt lehetőség.
A furnér igen vékony (0,2 – 5 mm) falemez. Anélkül, hogy elmélyednénk az előállítás részleteiben, alapjában véve a furnér kétféleképpen készül: ipari késsel a kiválasztott fát hasítják, vagy egyre csökkenő sugarú hengerpalástfelszín mentén „meghámozzák”. Így hatalmas, szép rajzú felületek nyerhetők. A gyengébb minőségű „vak” furnért csak alapozásra használják, a színfurnérral pedig „felöltöztetik” a bútort. Szép színfurnért pl. a nálunk honos dió-, kőris-, tölgy-, cseresznyefák mellett trópusi fafajok (wenge, teak, zebrano stb.) válogatott példányaiból nyerhetünk.
A fa eredeti jellegét talán a legjobban a lécbetétes bútorlap őrzi meg. Ennek lényege, hogy a fát lécekre fűrészelik, majd összeragasztják. A lécbetétes bútorlap értékét jelentősen befolyásolja, hogy milyen minőségű fából készül, és a léceket mennyire gondosan illesztik egymás mellé.
Akiknél az olcsóság a fő szempont, akármilyen gyenge minőségű fát is fölhasználhatnak. A minden áron való spórolás persze meg is bosszulhatja magát: ugyan a furnér mindent eltakar, de a silány faanyagból gondatlanul elkészített lécbetétes bútorlap idővel hullámosodik.
Hogy a számítógép előtt se gyötrődjön a gerinc
A rétegelt lemez 1-3 mm vastagságú, elsősorban bükk-, nyár-, esetleg fenyő-, nyírfalemezből több rétegben, váltott száliránnyal szintetikus ragasztó (műgyanta) felhasználásával készül. A vastagsága 3-5 mm-től 35-40 mm-ig terjed. A felszíne rendszerint csiszolt fafelület. Könnyen és gyorsan megmunkálható, jól felületkezelhető. A felhasznált fa és a ragasztó függvényében alkalmas lehet csak beltéri (EN 636-1) vagy akár kültéri (EN 636-3) alkalmazásra is. A csak beltéri felhasználásra alkalmas rétegelt lemez nedvesség hatására károsodik. A fölhasznált műgyantából a gyártás befejezése után is szabadul föl formaldehid.
Egy kis formaldehid. Kisebb pánik tört ki, amikor nyilvánosságra került, hogy egy frissen fölavatott wiesbadeni óvoda levegőjében formaldehidet mutattak ki. A szakmabeliek nem rendültek meg, hiszen a szintetikus (műgyantaalapú) faragasztók nagy részéből nemcsak a gyártás folyamán, hanem utána is szabadul föl formaldehid. Legföljebb arra hívták föl a figyelmet, hogy épp egy gyermekintézményben nemcsak gazdaságossági szempontoknak szabadna érvényesülniük, hanem kicsit több költséget vállalva az egészségvédelemre is tekintettel kellene lenni.
De mi is a baj a formaldehiddel?
Egy, az USA-ban végzett patkánykísérletben egy éven át 14 ppm-es koncentrációjú formaldehidet (azaz egy millió molekula között 14 formaldehid-molekula volt) lélegeztettek be. A patkányokban rák alakult ki. Hasonló megfigyelésről számoltak be egérkísérletek kapcsán is. Később bizonyították, hogy a formaldehid genetikai károsodást is okoz. Mindezek hatására az Európai Unió a megengedhető formaldehid-kibocsátást 1 ppm (azaz 1,25 mg/m3) értékben korlátozta. (E1-es szabványérték). Sokakat nem elégíti ki a”patkányrákos” érték 7%-a, ezért követelik, hogy ezt a határértéket egészségünk védelmében szigorítsák. Az USÁ-ban –úgy tűnik– nem bajlódnak a határértékkel, a gyártók önszántukból térnek át formaldehidet nem kibocsátó ragasztóanyagok használatára.
Ki gondolná, hogy ez a laminált forgácslapból készült konyhabútor hároméves?
A natúr faforgácslap elsősorban fenyő és lágylombos faanyag forgácsából, fahulladékból kötőanyag és hő alkalmazásával előállított, síkpréselt lemez. Mérsékelten vízálló, formaldehid-kibocsátása: E1. Jószerivel egyetlen előnye, hogy olcsó. A fölhasznált faanyag jellege, a műgyantaalapú ragasztó fajtája szerint különböző minőségű lapokat lehet előállítani. Mivel felszíne kifejezetten ronda, ezért papír és/vagy műanyagbevonattal laminálják (laminált bútorlap), igényesebb bútorok esetén furnérral vonják be. A bútorlapok éleit élfóliával szokták lezárni, az ABS-szel illetve faélléccel lezárt bútorlapok értékesebbek és persze, drágábbak is. Sajnos, a Magyarországon forgalmazott bútorok jelentős részében meglehetősen silány laminált faforgácslap található.
A laminált bútor olcsó és fiatalos
A laminált lapok egy része az éppen divatos színekben pompázik, a másik részében a fabútorok illetve furnérok szépséges rajzolatát próbálják utánozni. Hosszú ideig annyira idealizált „faképekkel” látták el a laminált lapokat, hogy éppen e hibátlanságuk miatt rítt le róluk a műviségük. Az utóbbi időben már a furnér természetes „hibáit”, sőt a lécekből összeragasztott eredeti fabútor árnyalati sokféleségét sejtető dekorpapírokat is használnak. Mégsem ez a „műviség” a laminált lapoknak a fő hátránya, sokkal nagyobb átok az, hogy nagyon vékony rajta a papír-műgyantafelszín. Így bármennyire is elbűvölő új korában a laminált parkettánk vagy a padlónk, ha egyszer megsérül, nagyon meglátszik rajta a sérülés, és az nagyon csúnya. A kialakult hibákat pedig lehetetlen kijavítani.
A farostlemez az előbbihez hasonlóan gyenge minőségű alapanyagból készül: fa-feldolgozóipari hulladék, erdei gyérítési faanyag és zöldapríték rostosításával nyert rostkötegek kötőanyaggal történő ragasztásával, majd préselésével hozzák létre. A felülete: egyik oldala sima, másik oldalon szita lenyomatos. Előnye, hogy viszonylag olcsó, továbbá az, hogy hajlítható, a felülete jól kezelhető, furnérozható, festhető, ragasztható. Hátránya, hogy csak kis mechanikai igénybevételt bír el. A gyártás során formaldehidet használnak fel, a formaldehid-kibocsátás a szabvány szerint az E1-es határértéket nem haladja meg. Csak száraz, fagymentes helyen alkalmazható, nedvesség hatására súlyosan károsodik. A bútoriparban általában ott használják föl, ahol nem vagy alig látszik: szekrényhátfalként, fiókfenéklapként.
Az MDF (Medium Density Fiberboard) azaz közepes tömörségű farostlemez alapanyaga erdei fenyő, nyár, tölgy, bükk ill. fafeldolgozói hulladék egyaránt lehet. Az MDF középrészében akár a 30%-ot is elérheti a zöldapríték. Az alapanyaghoz 8-12%-nyi műgyantát kevernek. A lapképzés döntő fázisa a hőpréselés. Az MDF felszíne sima, bár erre alkalmas sablonban akár hullámos felületek is gyárthatók belőle. A formaldehid-kibocsátása E1. Mint minden fából készült lemez, az MDF is vizet vesz fel a környezetéből, de a térfogata relatíve kis mértékben változik. Mégis ha párás helyiségekben használják föl, célszerű speciális (javított kötőanyag-tartalmú) MDF-lapot használni. Az MDF-lap minden szempontból értékesebb, mint a faforgácslap, hiszen szilárdsági mutatói jóval kedvezőbbek, felülete kiváló, szerkezete homogén, élei marassál jól megmunkálhatóak. Az MDF lakkozható, festhető, fólia, furnér jól ragasztható rá. Szekrény-előlapok, fiókelemek, polcok, irodabútorok, asztallapok kialakítására alkalmas.
Ezeknek a furnéros és festett perforált lemezeknek a lelke a nagyszilárságú HDF
A HDF (High Density Fiberboard) azaz nagy tömörségű farostlemez elvben hasonló módon készül, mint az MDF (a nagyobb tömörséget más préselési technikával érik el). A nagyobb sűrűség révén elsősorban a nagyobb fizikai megterhelések elviselésére teszi alkalmassá. Kültérben való alkalmazásra önmagában mégsem ajánlható.
Az OSB (Oriented Strand Board) irányított forgácselrendezésű, speciális ragasztással készült három rétegű faforgácslap. A fölhasznált elemi forgács alakja közelít a téglalaphoz, hossza általában 75 mm. A két külső rétegben a forgácsot hosszirányban orientálva, a középső rétegben ezekre merőlegesen helyezik el. Ez is hőpréseléssel készül, hasonlóan az MDF-hez.Az OSB rendkívül homogén felépítésű, az alsó és a felső oldala között minőségi különbség nincs. A lapok kötőanyag-tartalma (fenolgyanta) alacsony, 2,5% alatti, a formaldehid emisszió E1. A felületén megjelenő faforgácsalak miatt sajátságos esztétikai karaktere van, ezért a sok belsőépítész használja. Jobb szilárdsági mutatókkal rendelkezik, mint a faforgácslap. Az azonos szilárdságú rétegelt lemeznél nehezebb és olcsóbb. A ragasztóanyag minősége szerint osztályozzák, az OSB/1 csak beltérben használható, az OSB/4 nedves környezetben, nagy igénybe vételre is alkalmas teherhordó lemez.
Organikus komód
A szintetikus ragasztók, műgyanták, az új préselési eljárások révén sokféle, faelemeket is tartalmazó, bútorkészítésre alkalmas lapok gyártására nyílt lehetőség. Ezeknek a „falapoknak” a tulajdonságai jelentősen különböznek egymástól. Értéküket nemcsak a felhasznált alapanyag, hanem a technológiai fegyelem betartása, az asztalos gondossága, a bútortervező szakértelme is befolyásolja. Érdemes tehát bútorvásárláskor, egyedi bútor megrendelésekor alaposan tájékozódni, hogy a tetszetős külső vajon mit is takar…
Tömör diófakomód. Sokan még ma is ilyenről álmodoznak
