Dr. Zsámbéky Monika, a Szombathelyi Képtár igazgató-helyettese megnyitja a kiállítást

2009. március 27-én 17 órakor dr. Zsámbéky Monika művészettörténész, a Szombathelyi Képtár igazgató-helyettese nyitotta meg Bartha László Kossuth-díjas festőművész grafikáiból rendezett kiállításunkat a Vitalitas Galériában.
A kiállítás hétköznapokon 13.30 és 17.30 között ingyenesen tekinthető meg.

Erdély-sorozat záróképe (1975)

Bartha László festőművész életrajza
(Kolozsvár, 1908. augusztus 5.–Kőszeg, 1998. január 5.)
1926-1933: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Benkhard Ágost. 1942: a Szinyei Társaság nagydíja; 1962: Egry-díj; 1963: Munkácsy-díj; 1971: Nemzetközi Biennálé díja, Muraszombat; 1972: Egri Akvarellbiennálé díja; 1973: Nemzetközi Biennálé, Muraszombat, fődíj; 1975: érdemes művész; 1984: kiváló művész; 1993: Kossuth-díj. 1937-1938-ban Olaszországban volt tanulmányúton, 1946-1948-ban a francia kormány ösztöndíjasaként Franciaországban volt tanulmányúton, ahova több hónapos tartózkodásokra többször (1960, 1962, 1967, 1972) visszatért. 1950-1952-ig a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának munkatársaként restaurálással foglalkozott. 1955-1968 között Tihanyban, azután Kőszegen élt és dolgozott; 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja lett.

A tárlatmegnyitón résztvevők egy csoportja

Dr. Zsámbéky Monika megnyitó gondolataiból:
…Bartha László művészetéről elmondható, hogy külföldön ismertebb, mint idehaza. Pedig élete utolsó alkotó harminc évét Vas megyében, Kőszegen töltötte. S ha ma közvélemény kutatást tartanánk, hogy ki ismeri akár csak Vas megyében Bartha László nevét, azt hiszem a fiatalabb korosztályban lehangoló eredményt kapnánk. Az idősebb generáció még emlékszik rá, és azok, akik látták szombathelyi kiállításait a 60-as és 70-es években a Savaria Múzeumban vagy az 1998-as képtári kiállítást. Pedig Bartha László festészete értéket képvisel, amit nem szabad hagyni, hogy feledésbe merüljön. Ezért örülök személy szerint is ennek a mai bemutatónak.
Bartha László művészete európai szintű, ő maga széles látókörű egyéniség volt, a kultúra szinte minden műfaja érdekelte, és igen tájékozott volt az irodalomban, zenében, képzőművészetben, filozófiában is. Művészeti pályáján nyomon kísérhetjük a 20. század nagy változásait, fordulatait, a hagyományos realistra festői látásmódtól eljutott az absztrakt, lírai, költői absztrakt felfogásig. Azt az utat járta be, amit az európai festészetben Kandinszkij, Klee vagy Mondrian.

A kiállítás-megnyitó alkalmat nyújtott a művészetbarátok találkozójára is

Kolozsváron született 1908-ban, apja katonatiszt volt. Talán innen származik végtelen pontossága, precízsége, visszafogottsága. A Képzőművészeti Főiskolára 1926-tól járt, elvégzése után Benkhard Ágost segédje lett. Az első elismerést az Esti kocsikázás c. festménye hozta el számára, amit a Képzőművészek Új Társasága téli tárlatán 1935-ben állított ki. Az akkori kultúrpolitika hozzásegítette a római ösztöndíjhoz, 1937-39 között … tanulmányozhatta az itáliai művészeket… 1941-től visszavonult az erdélyi erdőkbe, Székelyvarságon alkotott. Az itt festett tájképek, erdei emberek életképei meghozták számára a Szinyei Társaság nagydíját. A nagy szerelemmel, a párizsi művészvilággal a 2. világháború után ismerkedett meg. 1946-48 között tanulmányúton járt a francia fővárosban, majd a 60-as években többször visszatért ide. A nyüzsgő, lüktető világváros, a népek és kultúrák kavalkádja igen erős hatást gyakorolt rá. Megismerte az akkori kiállító művészeket, a különböző irányzatokat, találkozott Braque-kal és Severinivel. Nagy élményt jelentett számára eredetiben látni Van Gogh, Picasso. Matisse és mások munkáit. 1948 után kegyvesztett lett a kultúra irányító részéről, mivel nem alkalmazkodott az új elvtársi elvárásokhoz… 1955-ben kizárták a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségéből átszervezés címén. Még ebben az évben nyílt lehetősége arra, hogy feleségével Tihanyba költözzön…
Az utolsó költözés életében 1968-ban következett be, amikor Tihanyból Kőszegre jöttek. Vas megye nagy szerencséje, hogy a művészt korábban ismerő Gonda György felismerte a festő jelentőségét, és amikor lakóhelyet akartak változtatni, Gonda Kőszegre hívta a házaspárt. Így életének utolsó 30 évét itt töltötte a Kürtel-villában. A megye életjáradékot fizetett a művészi hagyatékért, amely a Szombathelyi Képtárnak jutott.

Hegedűművész (1955)

A Vitalitas Galériában kiállított művei közül a legkorábbi a székelyvarsági időszakból származó motollát hajtó idős nő képe, a párizsi tartózkodás emléke a felszabadult színvilágú akt, a francia színésznő, Madame Moreno portréja és a romantikus Versalles-i kastélykert. A tihanyi megérkezés bensőséges hangulatú alkotása a Hegedűművész. Mozgalmasabb, sokalakos kompozíció az Indulás vadászatra. Természetesen nem hiányozhat a Jeges Balaton fénytanulmánya sem. A kőszegi korszak szigorú kompozíciós szerkesztési elve jól tanulmányozható a Műteremben című képen, az erdélyi témájú grafikákon, vagy az aratás előtti geometrikus tájképen. Idős korának összegző, filozofikus gondolatú, az emberi lét egzisztenciáját boncolgató sorozata a Cirkusz motívumra épül. Könyvillusztrációiból Villon verseskötetének harsány, játékos, provokatív rajzait és Petőfi Tündérálom című művéhez készült lírai hangulatú képeit választottuk ki.

A kiállítás megnyitóról beszámolt a Kimozdulo.hu is.
A Vitalitas Galéria médiatámogatói:

Látogatottság: