Kondor Katalin és Makovecz Imre is beszélt a remek hangulatú kiállításmegnyitón

Makovecz Imrével minden megtörtént már, de az még nem...
Kondor Katalin megnyitója Makovecz Imre-kiállításunkon

Németh Tamás a galéria előtt kuruc dalokat játszva köszöntötte az érkezőket

Makovecz Imrével minden megtörtént már, de az még nem, hogy egy bútorbolt legyen kiállításának színhelye. Jelkép és jelzés ez is, méghozzá több rétegű értelmezést kínál, de én most csak egyet osztok meg önökkel. Makovecz Imre, ha akarna, bútort is tudna tervezni. Különlegeseket és lélekkel telit, tehát ha így vesszük, nagyon is helye van őneki egy bútorboltban. Magam sem sejtettem, hogy egyszer idekerülök, de az, hogy ő bútortervezőnek sem lenne akármilyen, először akkor jutott eszembe, amikor az operaházi díszleteit megláttam – Bartók Fából faragott királyfijához.

Németh Tamás Mária-dalokat adott elő tárogatón

No, de elhagyva az ennek a boltocskának a kapcsán eszembe ötlött gondolatokat, hadd indítsak egy talán sokakat meglepő eszmefuttatással. Itt mi most Makovecz Imre szakrális épületeit bemutató kiállításon vagyunk, ám szerintem minden épülete és alkotása szakrális, magyarul természetfeletti, az isteni hatalom üzen ő általa, s persze minden nagy művész által, akár tudja ezt magáról, akár nem. Istenáldotta keze van Imrének, épületei, rajzai felfelé törnek, s felfelé húznak bennünket is, műalkotásaiban, házaiban, templomaiban járva. Rajzait nézegetve isten méltó teremtményeinek érezhetjük magunkat, s büszkének, hiszen egy közülünk való ember képes ilyesmire.

Kondor Katalin

Arra, hogy éggel, a földön túlival is megjelenítse kapcsolatunkat, s arra, hogy tanítson bennünket szárnyakat növeszteni.
Az ő épületei – mint láthatók, nem betonkolosszusok, nem kvadrátba zárt üvegcsodák, hanem lendületes, élettel teli, titokzatos, játékos és ezer értelmezést kínáló alkotások, amelyekre számtalan jelzőt ráaggathatunk még, de egyet véletlenül sem: azt, hogy ridegek lennének. Korunk sok-sok építészeti alkotásáról az első, ami eszünkbe jut, hogy rideg, nem emberi. Az övé –mindegyik- melegséget sugároz, biztonságot ad, gondolkozásra késztet, körülölel. Ezért emberi a szó legnemesebb értelmében. Valahol azt olvastam, hogy a régiek szerint az építész hajdan isteni sugallattal és segédlettel alkotott, s ezt mindenki így is gondolta akkoriban. Később aztán művésznek tartották az építészt, mára pedig már számítógéppel tervező mérnökké vált.

Makovecz Imre a Vitalitasban fiatalokkal ....

Nos, nekem fogalmam sincs arról, hogy Imrének milyen a számítógéphez való viszonya (Makovecz Imre legyint egyet), egyet viszont tudok, az idézett megállapításból kiindulva ő nem nevezhető korunk emberének, hiszen az isteni sugallat és segédlet valamint a művészet adják munkáinak a lényegét. Ezért is különös, szinte elvarázsoltan összetett jelensége ő kortárs művészetünknek. Meg azért is, mert érzékeny, vibráló, akaratos lénye nem elégedett meg azzal, hogy maradjon a kaptafájánál, hanem ő írástudó is. Avagy olyan értelmiségi, aki nem bújik a maga alkotta tornyai egyikébe sem, hanem közéletet él.

Kovács Ferencet a közgyúlés elnökét Kapiller Sarolta képviselte

Az írástudók árulásáról a XX. század közepétől sokat és sokan cikkeztek és igazuk volt. Az értelmiség korrumpálódása ma már közhely. Ám egyik fénylő kivételként itt van nekünk Makovecz Imre, aki nemcsak épületeivel üzen és biztat bennünket, hanem azzal is, hogy megannyiszor kinyilvánítja: a politika az ország közösségi tulajdona. Nem más, mint törődés sorsunk, annak a helynek az ügyeivel, ahol élünk. Életünket ugyanis nem bízhatjuk szekértáborokra, önző kis csoportokra, nem lehet a politika az ő kiváltságuk csupán.

Lesenyei Márta is részt vett a kiállításmegnyitőn

Vélhetően önöknek nem kell bizonygatnom, hogy hányszor kaptunk már biztatást Makovecz Imrétől arra, hogy így kell – kellene A tudás megszerzése és a gondolkodás képessége vezethet az igazi felismerésig. Ezt próbálja ő bizonyítani alkotásaival és közéleti szereplésével is. Nehéz sorsot választott – ezt is tudjuk. Adjon erőt az isten továbbra is, mi pedig igyekszünk megérteni és követni őt.

Makovecz Imrének Patona Terka adventi tálját ajándékozták

Végezetül egy kicsi ajándékot hadd nyújtsak át neki és önöknek avval, hogy egy kölcsönvett, kedvenc versemmel köszöntöm őt. A rövid költemény írója néhai Szabó Éva kolléganőm. Mivel verselni nagyon nem mernék, az övét idézem. Úgy képzelem, ezek a sorok tökéletesen illenek Makovecz Imrére.

Makovecz Imre a Vitalitas Galériában

Életrajz

Fának születtem
Állva élek.
Nem voltam szeszélye a szélnek.
Levél vagy? Azt kell megtanulni
Nem szabad csak fölfelé hullni.







A tárlatmegnyitóról több cikk jelent meg a világhálón, ezek közül kiemelnénk az Alon.hu, és a Vas Népe tudósítását.



Forrás:
www.butorgaleria.hu

A Vitalitas Galéria kiemelt médiatámogatói:

Látogatottság: