A napokig tartó derékfájás Magyarországon tíz emberből nyolcat érint. Hazánkban évente 10 millió (!) doboz fogy ehhez az e betegséghez kapcsolható gyógyszerekből, és akkor még nem is beszéltünk a szükséges porckorongsérv-műtétekről. Ezt az állapotot nyilván mindnyájan szeretnénk elkerülni. De van-e lehetőségünk az ilyen állapot megelőzésére? Hogyan és mikor kezdjük?
Több mint népbetegség
A napokig tartó derékfájás az emberek 80-85 százalékánál az élete során legalább egyszer jelentkezik. Nem véletlen tehát, hogy az orvosi továbbképzőlap legutóbbi számában az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet munkatársai kiemelten foglalkoznak a derékfájdalommal, evvel az életminőséget kifejezetten rontó, gyötrelmes állapottal.
A kezelésében használt gyógyszercsoportból fogy el a legtöbb a világon, az USA-ban 111 millió receptet írtak föl, hazánkban közel tízmillió dobozzal (több tonnányit) szedünk be egy év alatt, noha e készítmények vérképzőszervi, vese-, máj-, gyomor- és bélrendszeri mellékhatásai közismertek.
Mint a cikk szerzői hangsúlyozzák, a derékfájást leggyakrabban degeneratív elváltozások okozzák. De mik is ezek a degeneratív folyamatok és hogyan okoznak derékfájást?
Két csigolya közötti porcot kékkel, a kilépő ideget zölddel jelöltük
A degeneratív folyamat lényege
Az életkor előrehaladtával a gerinccsigolyák közötti porckorongok ellapulnak, így a kisizületek terhelése megváltozik, amelynek hatására többek között a kisizületek tokja megnyúlik, megvastagodik, az izületek felszíne károsodik, az izület üregében folyadék halmozódik fel.
A későbbiek során a csigolyák peremén csőrképződés indul meg. A gyulladásos folyamat izommerevséghez, izomgörcshöz vezethet, amely kellemetlen fájdalomérzést okoz. A folyamatot tovább rontja, hogy a porckorongok külső rostos burka meggyöngül, megreped, és a porckorong belső kocsonyás állománya a gerinccsatorna felé nyomul: kialakul a gerincsérv. Ha a sérvtartalom ideget nyom, a fájdalom elviselhetetlenné válik, sőt izomsorvadás is kialakulhat.
A porckorongsérv nyomhatja a gerincvelőből kilépő ideget
Ebben az állapotban már nem segítenek a gyógyszerek, az egyedüli megoldás a műtét. Sajnos, az idegsebész csak a sérvet tudja megoperálni, a degeneratív folyamat nem fékezhető meg, ezért olyan gyakori, hogy az operált betegek jelentős része nem válik panaszmentessé, illetve a panaszok kiújulhatnak.
A folyamat a leggyakrabban az ágyéki gerincen jelentkezik, de a nyaki és a háti szakaszon is hasonló folyamatok játszódhatnak le.
A degeneratív folyamatot gyorsító tényezők
Első helyen a mozgásszegény életmódot kell említenünk, a nem ideális helyzetben végzett ülés talán az egyik legfontosabb gerinckárosító tényező. Ronthat a gerincünk állapotán a rosszul kialakított fekhely, különösen a rossz matrac. A degenerációnak indult porckorongban sérvet okozhat a súlyos tárgyak helytelen testhelyzetben végzett emelése.
A megelőzés lehetőségei
A porckorongsérv megelőzésében a nagy terhek megemelésének az elkerülése segíthet. Ha mégis emelnünk kell, az emelést mindig egyenes gerinccel végezzük, mert így a porckorongok terhelése egyenletesebb. További lehetőség a rendszeres gerinctorna, amely során az izületi felszínek „megolajozódnak”, így a károsodásuk veszélye kisebb. Sajnos, fiatalkori nemtörődömségből, lustaságból sokszor elmulasztjuk ezt, így idősebb korban „berozsdásodott izületeinkkel” bűnhődünk.
A szék fontossága Mivel az iskolás kortól kezdve rengeteget ülünk, nagyon fontos a székünk kiválasztása. Keressünk olyan széket, amely lehetővé teszi a gyakori testhelyzetváltozást. Így az izületi tok, szalagok egy irányban történő túlnyúlását gátolhatjuk meg. Ha ülés közben a mozgási tartomány széles, a porckorongok egyoldalú terhelése is elkerülhető. Ugyanezek a szempontok határozzák meg az ágyrács és a matrac megválasztását is. Természetesen az ördög itt is a részletekben bújik meg. Nézzük tehát ezeket!
Az ideális gyerekszék ülőlapjának és a lábtámaszának a magassága egyaránt állítható
Kezdjük csecsemőkorban!
Az egészségesen született gyermek gerincének az első igazi terhelése a fölüléskor illetve a fölálláskor kezdődik. Bár kétségtelenül nagy öröm, amikor a gyermek föláll, nem célszerű ezt siettetni. Nem kell a szomszéd gyermekét mindenáron megelőzni! Higgyük el, jobban tudja a gyermek, hogy mikor és mire érett meg a gerince!
Amiben viszont sokat segíthetünk, az az etető- ill. gyermekszék kiválasztása. Élettani szempontból olyat válasszunk, amely rendelkezik lábtartóval! A láb megtámasztásával ugyanis a kisgyerek is tudja az ülés közben elfáradó gerincének a helyzetét megváltoztatni.
Az ideális gyerekszékben az ülőlap és a lábtámasz magassága állítható, hogy a gyorsan növő gyermek változó igényeihez illeszthető legyen. A pszichológusok a gyerekszékkel kapcsolatban arra hívják föl a figyelmet, hogy olyan gyerekszéket válasszunk, amely lehetővé teszi, hogy a kisgyermek a szülők asztalánál étkezzen, ami a szocializálódás és a pszichés fejlődés szempontjából lényeges.
Nyilvánvaló, hogy ez csak egy „magas” gyermekszékkel oldható meg, amelynél a biztonság is alapvető követelmény.
Az ilyen szék sokat segíthet
Székek
Mivel a civilizáció egyik hátránya az, hogy székbe parancsol, és így a gerincet egy adott pozícióban akár órákra kényszertartásba nyomorítja, minden megoldás hasznos, amely hozzájárul ahhoz, hogy a csigolyáink egymáshoz képest mozogjanak.
Természetesen a legegyszerűbb gyakorta fölállni és alaposan átmozgatni a gerincünket. De hát…
Így részesítsük azokat a székeket előnyben, amelyek szerkezete lehetővé teszi, hogy a gerincünk a tartós ülés alatt mozogjon. Jók a görgős székek, jók a mozgatható ülőlappal, hátlappal rendelkező székek, legkiválóbbak a hintatalpas térdeplő székek. Mindegyik elve azonos: „mozogva ülni”.
A Variable nemcsak tanulásra alkalmas
Ne mint a jó gyerek az iskolában!
Ne görnyedjünk tehát órákra azonos helyzetbe! Használjuk ki a székünk adta mozgási lehetőségeket! A már említett hintatalpas térdeplő szék nyújtja a legtöbbet.
Ez, miközben feldőlésbiztos, lehetővé teszi, hogy a tartósan íróasztalnál, számítógép-monitornál ülő nyugodtan hátradőljön, nyújtózzon egyet. Ebben a székben az ülőhelyzet ellenére a gerincpozíciók száma végtelen, így az inak, izmok tartós túlfeszülése, a porckorong egyirányú terhelése minden különösebb odafigyelés nélkül is elkerülhető.
A jó matrac kulcskérdés
Ágyak, ágyrácsok, ágybetétek
A matrac és az ágyrács kiválasztásakor a gerinc alátámasztása a kulcskérdés. A cél az, hogy bármilyen helyzetet is vegyünk föl alvás közben, lehetőség szerint a gerinc minden csigolyája, porkorongja egyenletesen legyen megtámasztva, egyetlen szalag, ín, izom se feszüljön, húzódjon meg.
Ha alvás közben a gerinc megtámasztása ideális, akkor a gerinc egyenes, szalagjai nem feszülnek meg
A probléma szinte megoldhatatlan, hiszen testünk a matracunkat nem egyenletesen terheli: a vállöv és a medence súlya sokkal nagyobb, mint a fejé vagy a végtagoké. További nehézséget jelent, hogy a felnőtt gerince úgynevezett fiziológiás görbületekkel rendelkezik, így hanyattfekvő helyzetben például a hátrafelé görbülő háti gerinc közelebb van a matrachoz, mint például az ágyéki gerinc, mely kissé fölfelé hajlik. Megint más a helyzet, ha oldalra fekszünk: így a gerincünk ideális helyzetben egyenes vonalú, amely csak úgy érhető el, ha a vállövben és a medencetájon más az alátámasztás, mint az ágyéki és a nyaki gerinc alatt.
A problémák megoldására dolgozták ki az eltérő keménységű zónákból fölépülő matracokat illetve ágyrácsokat. Mivel (szerencsére) mindnyájan eltérő alkatúak vagyunk, a reklámok ellenére nincs univerzális, mindenki számára egyformán megfelelő matrac és ágyrács. A jó matrac kiválasztásakor ugyanis figyelemmel kell lenni a testalkatbéli különbségekre, így a nyurga atlétának más ágybetét az ideális, mint egy köpcös, túlsúlyos embernek. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy vannak, akik inkább hason, mások inkább háton vagy oldalt fekve szeretnek aludni, vagy fontos az is, hogy a matrac jó páraelvezető tulajdonságú legyen, belátható, hogy az ágybetétünk kiválasztásakor érdemes szakemberrel konzultálnunk.
"Szendvics"szerkezetű matrac szerkezete
Mert nagyon valószínű, hogy hosszú távon a gerincünk fogja meghálálni az ideális matrac és ágyrács kiválasztásával eltöltött időt és gondoskodást.
A pénztárcánk véges, így örömmel halljuk, hogyha a kereskedőnk a vásárláskor avval biztat, hogy egy életre megtaláltuk a megoldást. Sajnos, ez tévedés. Mérések szerint – még ha nagyon jól választottunk is – mind az ágyrács mind az ágybetét 10-15 év alatt elfárad. Ezért bármennyire is kényelmesnek gondoljuk az ágyunkat, tizenöt évenként ki kellene cserélnünk a matracunkat.
