Borsos Miklós (1906-1990)

Száz éve született Borsos Miklós

Életrajzi adatok
Nagyszebenben (Erdély) született. Családjával 1922-en Győrbe költözött, majd gimnáziumi tanulmányait félbeszakítva édesapja mellett lett aranyműves és vésnök.
Először 1924-ben állította ki rajzait, 1927-ben készítette el az első rézkarcait.
1931-ben kezdett el szobrászattal foglalkozni, mely 1973-as szívműtétéig a legfontosabb művészi kifejezési módja volt. 1943-tól a nyarakat Tihanyban töltötte, a háború után Győrből Budapestre költözött.
Érmeket 1947 óta készített. 1946-1960 között a Magyar Iparművészeti Főiskola, 1981-1986 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára volt.

Díjak, művek
Számos hazai (1954: Munkácsy-díj, 1957: Kossuth-díj, Ferenczy Béni-díj...) és nemzetközi (1959: a carrarai biennálé díja...) elismerésben részesült. Gazdag életművet hagyott hátra, szobrai (köztük Győrben a nádorújvárosi és a Szent Imre templomban valamint köztéri munkái: Bartók, Aphrodité, Ölelkező formák c. alkotása

továbbá Gulácsy Lajos, Egry József, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes, Ferencsik János, Bartók Béla síremléke, a balatonfüredi Szél, a pécsi Janus Pannonius szobor, a tihanyi Echo, a gellérthegyi szökőkutak...) és a három emlékmúzeumban (Erdélyben, Budapesten és Győrben) őrzött rézdomoborításai, érmei, rajzai, rézkarcai, fafaragványai folyamatosan megtekinthetőek.

Barátok, művészeti hatások
1928-1929-ben bejárta Olaszországot és Dél-Franciaországot, és közben rövid ideig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár tanítványa volt.
Első szoborkiállítása után írja: " Medgyessy Ferenc, Beck Ö. Fülöp és a fiatalabb, már beérkezett kollégák maguk közé soroltak...".

Az említetteken kívül jó barátságban volt Ferenczy Bénivel, Pátzay Pállal, Egry Józseffel, és a kor jelentős költőivel és íróival, így Szabó Lőrinccel, Illyés Gyulával, Weöres Sándorral, Németh Lászlóval, Keresztúry Dezsővel, Déry Tiborral.

Művészetére fontos hatást gyakorolt (a már említett olaszországi, bécsi utazásai mellett) az 1963-as londoni útja, amelynek során megismerkedett Henry Moore-ral és az 1964-es görögországi utazása.

Firenze (1973) /A képre kattintással nagyíthat./

Az 1973-as firenzei utazás
Visszatérőként látogatott el 1973-ban az általa oly nagyra becsült Firenzébe.
Élményeit a naplójában így rögzíti:

"...Firenzében voltam! Egyenesen a Via Dei Servi papírüzletébe mentem, és japán papírt vásároltam. Utána a Ponte Vecchióra, zsebemben a kis papírszeletkékkel, melyekre vázlatokat vetettem, mert mindig otthon rajzoltam meg a napi látványt.

A Ponte Vecchio alakjai megváltoztak. Régen a naplopókat rajzoltam a lépcsőkön, a hidakon. Most a gazdag naplopókat, a hippiket, akik egész nap ott ültek a köveken. Ma már öreg, hólyaghurutos nénik és bácsik lehetnek valahol északon...
A napok azután egyformán teltek. Rajzolás, barangolás..., ajándékvásárlás. A Santa Croce negyedben a Via dei Tintorin megtaláltam azt az évekkel azelőtt fölírt üzletet, ahol XVII-XVIII. századi papírt lehet kapni. A nagy árvíz sokat elpusztított, de még mindig találtam olyan papírt, amilyenre Tiepolo és Vivaldi írtak. Két kilót kértem. Nem akartak adni. Perché? -kérdezte-, minek? Mondtam, hogy nem tudom, mikor jövök újra Firenzébe. Átmentünk a szembeni fűszereshez, és lemértük.

Firenze (1973) /Diófapác/

Tulajdonképpen csak nézegetem, tapintom. Légkörre van szükségem, nemes minőségre. Hegedűben, kőben, papírban, az életben !"
Az idézet a "A toronyból" c. könyvéből származik. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979.(51-52.o.) A művész protréja (Gink Károly) ugyanebben a munkában található.

Igazi reneszánsz ember volt. Házában gyakorta látott vendégül népes társaságot, nemcsak képzőművészeket, hanem írókat, költőket, zenészeket is. Ő maga is a képzőművészeti tevékenysége mellett írt, és kiválóan hegedült.

Nem volt a székelyekre oly jellemzőnek tartott kópéság nélkül sem. Bármennyire kérlelték, sőt esetenként meg is bízták, kortársai közül egyedüliként sikerült elkerülnie a karakterétől idegen feladatokat, így a korszak egyetlen vezető ideológusát, politikusát sem mintázta meg.

Helye a művészettörténetben
A művészettörténészek kiemelik, hogy fő művei az európai szobrászati hagyománynak az Arp nevével jelzett irányához tartoznak. Az 1940-es évekig művészete szorosan kapcsolódott a Beck. Ö. Fülöp, Medgyessy, Ferenczy Béni által képviselt modern magyarországi szobrászathoz, később alkotásait egyre inkább áthatja a "pannon szellem", melynek forrása a dunántúli táj és annak kulturális tradíciója. Alkotásaiban egyrészt klasszicizáló jegyek, másrészt a végletesen leegyszerűsített formavilág elemei kerültek előterébe.

A Vitalitas Galériabéli kiállításról
A tárlatot megnyitó Kratochwill Mimi művészettörténész hathatós közreműködése nélkül nem jött volna létre. Borsos Miklós műveinek a jelentős hányada ugyanis közgyűjteményekben található, és ezek nagy része "mozdíthatatlan". Mégis Kratochwill Miminek sikerült magángyűjtőktől gazdag érem-, rézkarcanyagot, néhány kisplasztikát megszereznie kiállításunkra.

A honlapunkon a kiállításra került alkotások töredéke látható.