Várnai Valéria a 75. születésnapján

Ünnepélyes keretek között nyílt meg a Vitalitas Galéria 10. évadja 2011. február 18-án 17 órakor. Várnai Valériának, a Vitalitas Savariae Művészeti Alapítvány elnökének a tárlatmegnyitóját a kiváló festőművész 75. születésnapra időzítették. A nagyszerű kiállítás alkalmából az alkotónak gratulálunk, jó egészséget kívánunk!

Várnai Valéria: Derkovits-kör

A tárlatot dr. Prugberger Emil főorvos és dr. Zsámbéky Monika művészettörténész nyitotta meg a zsúfolásig megtelt galériában. A megnyitón föllépett dr. Szőke Zoltánné és Nagy Valera Zsanett, a Savaria Szimfonikus Zenekar tagjai, akik Farkas Ferenc Négy magyar táncát adták elő brácsán és hegedűn.
A kiállítás-megnyitón Kapiller Sarolta, a Vas Megyei Közgyűlés Kulturális Bizottságának a vezetője gratulált az ünnepeltnek és átnyújtotta Kovács Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke által a születésnapra készíttetett emlékplakettet.

Dr. Szőke Zoltánné brácsán és Nagy Valera Zsanett hegedűn adta elő Farkas Ferenc művét

A résztvevők köszöntése után dr. Szőke Zoltánné brácsán és Nagy Valera Zsanett adta elő Farkas Ferenc zeneszerző Négy magyar táncát. Ihletett játékuk jó fölvezetője volt a bensőséges és mégis ünnepi kiállítás-megnyitónak. Először dr. Zsámbéky Monika művészettörténész, a Szombathelyi Képtár igazgató-helyettese szólt Várnai Valéria festőművésznak a Vitalitas Galériában kiállított műveiről. A szakavatottan tárgyilagos, mégis lírai elemzést teljes terjedelemében közöljük.

Dr. Zsámbéky Monika

"Kedves Valika, kedves rokonok, barátok, tisztelt vendégek!

Először is hadd gratuláljak szeretettel a születésnapodra, Isten éltessen sokáig, jó egészséget és még sok alkotó, örömteli évet kívánok!

Dr. Zsámbéky Monika egyenként elemezte a képeket

Várnai Valéria képei elvarázsolnak bennünket, olyat tud elérni a képeivel, ami kevés művésznek sikerül. Képei láttán egy álomvilágba kerülünk, régi utcák, házak, ünnepek, illatok, emlékek, találkozások jutnak eszünkbe. Művei kettős hatást váltanak ki – meghitt hangulatot, elvágyódást, ugyanakkor magányt, szomorúságot is.
A művész egész pályájára jellemző, hogy alkotásai nem harsányak, ő maga inkább visszahúzódó alkat, soha nem tolta magát az előtérbe, nem „nyomult”, nem menedzselte magát, nem kilincselt kiállítási lehetőségek után. Alkotási folyamata is meditatív, lassan érlelődik benne egy téma, előbb a hangulat, a színek körvonalazódnak, utána kap képi megfogalmazást a gondolat.

Várnai Valéria: Tárlatmegnyitó

Eddigi legnagyobb egyéni tárlata a 2007. évi képtári kiállítása volt, ami után Gál József tollából jelent meg a legalaposabb, legjobb ismertetés munkásságáról a Vasi Szemle 2008/1. számában. Valika családjáról, gyökereiről, művészi indulásáról, mestereiről, barátairól és életének fordulatairól ebből a beszélgetésből tudhatunk meg a legtöbbet. Gál Józsefnek azért is hálásak lehetünk, mert sajnos a képtári kiállítás idején nem jelent meg képeiről átfogó katalógus. Ez számomra is fájó hiányosság.

Várnai Valéria: A varjú éve

Várnai Valéria műveivel kapcsolatban, ha festői elődöket, szemléletbeli rokonokat próbálunk keresni, Gulácsy Lajos neve bukkan föl. Irodalmi párhuzamoknál Krúdy, Kosztolányi világa sejlik fel. A művész felfogásában szimpatikus, hogy nem akar korszerűnek látszani, saját egyéni útját járja, nem csatlakozott divatos irányzatokhoz, egyéni hangját végig megtartotta. Olyan sajátos világot teremtett, hogy ha egy csoportos kiállításon megnézi a látogató a képeket, rögtön ki tudja választani közülük Valika műveit, ha már korábban ismerte alkotásait, olyan sajátos hangnemet alakított ki.
Képei régebben kis méretűek voltak, ez önmagában is intimitáshoz vezetett. Újabban nagyobb felületekkel barátkozik, persze nem több négyzetméteres képekre kell gondolni, hanem az itteni kiállításon is látható nagyobb művekre (Asztalos csendélet, Vernisszázs, Kámoni iskola).

A család

Olyan művek ezek, amelyeket az ember saját otthonában is szívesen lát, élni lehet mellettük, velük. Szerethetők, elgondolkodtatók, kizökkentenek, kiemelnek a mindennapok zaklatott hajtásából, a fásultságból. Képei a nézőben egy asszociációs folyamatot indítanak el, amelyben saját emlékképei, korábbi élményei felidéződnek. Régi, gyermekkori események, vagy egykori családtagok képe villan föl saját belső képi világunkban. Művein egyfajta naiv báj érződik, a figurák, a képbeállítások, a kompozíció némi rokonságot mutat a naiv művészettel, de itt nem a tanulatlanságról van szó, sokkal inkább a romlatlanságról, egyfajta gyermeki hit, bizalom, derű megőrzéséről. Olyan lélek kivetülése ez, amely titkokat és csodákat ismer, a fájdalmat, a szenvedést, a kirekesztettséget, a sértést eltemeti magában és szelídséggel, alázattal elfogadja és átnemesíti azt. Várnai Valéria részéről művei, az alkotás maga menekülést is jelentett, egy olyan világba vonult vissza, amely a „való világ” ridegsége, kiszolgáltatottsága, viharai ellen menedéket jelentett.

Várnai Valéria Asztalos csendélet

A fent említett riportból tudjuk, hogy a sors nem volt kegyes számára, sokszor kellett eltűrnie a meg nem értést, a zaklatást, a gyanakvás közegét. Őt azonban a negatív külső hatások nem tántorították el saját elképzeléseitől, értékeitől. Sőt, lelki nagyságát bizonyítja, hogy felülemelkedett az őt ért sérelmeken, megbocsátott a neki ártóknak és megbékélt a múlt igazságtalanságaival. Műveinek kedvelt technikája a pasztell és a gouache. Témája kezdetben a csendélet, majd környezetének részletei, lakóháza, utcaképek, családtagok, vasutas emlékek, régi ünnepek. Különösen közel áll hozzá a karácsony fénye és titokzatossága, szívesen fest angyalokat is. Színvilága korábban sötétebb, borongósabb volt, az utóbbi években kivilágosodott. Kedveli a sárga, rózsaszín, zöld, lila színeket, a sejtelmes, fátyolos színhatást.

Várnai Valéria Tél

A mai bemutatón néhány ismert képet is láthatunk, de sok új alkotással örvendezteti meg az érdeklődőt. Az első szobában az erős családi kötődés nyomai: szüleinek emléket állító képek – az asztalos édesapa műhelyének részlete és a sokáig vele együtt élő édesanya emlékezetből festett portréja.
A másik helyiségben is látunk újdonságokat: a családi ház lépcsőjén álló közös családi kép, a múltból felidézett rokonok, gyermekek, öregek. A vendégváró csendélet a süteményekkel, a régi kislányképpel, aki ő volt gyerekkorában. A természet képeihez vezet át A varjú éve c. kép, a Sportház mögötti parkban megjelenő varjúcsoporttal, a puskás, kutyás emberekkel. A kert és udvar, természet különösen közel áll hozzá, a hátsó helyiségben erre jó példa A szomszéd zöldellő kertje vagy a Balatoni szőlő seregélyekkel. Különösen ez utóbbi képen látunk egészen meglepő szín és fényhatásokat, a rozsdabarna, vöröses föld és az alkonyi ég rózsaszínje közötti kölcsönhatásokat.

Várnai Valéria és dr. Zsámbéky Monika

Várnai Valéria élete során a racionális, számokba foglalható, mérhető világ és a lírai, költői, művészi világ között hajózott. Szellemi rokonságban áll azokkal a művészekkel, akiket különösen szeret olvasni – Kosztolányi, József Attila, Pilinszky vagy az író Krúdy, Mikszáth, Thomas Mann. Befejezésül ezért egy Kosztolányi verset szeretnék neki ajándékozni, ami képei hangulatához illik.

Anyuska régi képe

Várnai Valéria: Anyám

Anyuska régi képe.
Jaj, de édes.
Itt oly fiatal még. Tizenhat éves.
Mellén egy nagy elefántcsont kereszt.
De dús, komoly haján, bársonyruháján
titkos jövendők szenvedése rezg.
Keze ölében álmodozva nyugszik
karperecek, gyűrűk súlya alatt,
és könnyen az asztalra könyökölve,
feje előrebillen hallgatag.
Oly idegen így. Olyan ismeretlen.
Tündéri ábrándok menyasszonya.
Csak a szeme nevet rám ismerősen,
két mélabús, merengő viola.
Csak kék szemében ismerek magamra, mely eljövendő álmoktól homályos
s rettegve a bús végtelenbe réved.
A lelkem már körötte szálldos."
- zárta gondolatait dr. Zsámbéky Monika.

A kiállítást dr. Prugberger Emil nyitotta meg

A kiállítást megnyitó dr. Prugberger Emil a művésznő pályáját a gyernekkortól, a szülői háztól kezdve idézte meg. Hangsúlyozta művészetszervezői munkásságát a Sportházban, majd a Vitalitas Galériában. Kiemelte a művész senkivel sem összetéveszthető, egyéni látásmódját. Végül pohárköszöntőjében Szombathely város önkormányzata nevében kívánt jó egészséget, töretlen alkotó erőt.

Kapiller Sarolta a Vas Megyei Közgyűlés elnöke nevében köszönti a művészt

Nagy megtiszteltetés volt a Vitalitas Galéria népes közönsége számára, hogy a Vas Megyei Közgyűlés elnökének, Kovács Ferencnek a születésnapi jókívánságait a tárlatmegnyitón tolmácsolta Kapiller Sarolta, kulturális titkárság vezetője, aki egyúttal átadta az alkotónak a születésnapra készült emlékplakettet.

Várnai Valéria

Az ünnepélyessége mellett is bensőséges hangulatban a születésnapját ünneplő festőművész megrendülten mondott köszönetet a pályáján őt támogatóknak, a mostani kiállítás szereplőinek.

7 szál piros és 5 szál sárga rózsával köszöntötték a Vitalitas Galéria tulajdonosai Várnai Valériát

A közéleti szereplők köszöntői után a Vitalitas Galéria tulajdonosai nyitották meg azt a szűnni nem akaró sort, amelyben pályatársak, művészetbarátok, rokonok, barátok gratuláltak Várnai Valériának a születésnapján, méltatták a művészetszervezőnek a fáradhatatlan, önzetlen munkáját, amellyel annyi meg annyi embert hozott közelebb a művészet befogadásához, köszönték meg az alkotónak azt a derűt, örömet, amelyet műveivel ajándékozott nekik.


A kiállításról érdekfeszítő írások jelentek meg a Vas Népe és a Szombathelyi Televízió honlapján.


A Vitalitas Savariae Művészeti Alapítvány köszönetet mond ezúton is mindazoknak, akik az adó 1%-át a Vitalitas Savariae Művészeti Alapítvány adószámára (18893500-1-18) ajánlották fel.

Forrás: www.butorgaleria.hu




Köszönetet mondunk a Vitalitas Galéria kiemelt médiatámogatóinak:

Látogatottság: