ERCP (endoscopos retrograd cholangiopancreatographia, epe- és hasnyálmirigyvezeték ábrázolása)
ERCP: Az epevezeték és a hasnyálmirigyvezeték szájadéka a nyombélben fölkereshető
Az ERCP a tápcsatornai endoszkópos vizsgálatok egyik fajtája. A vizsgálat célja az epe- és a hasnyálmirigy vezetékének kontrasztanyagos ábrázolása, a kóros elváltozások megoldása. A vizsgálat előtt a gyomortükrözéshez hasonlóan kell koplalni a hajnali, reggeli órákban.
A vizsgálat során a nyelőcsövön, a gyomron és a nyombélen át hajlékony eszközt vezetünkbe, fölkeressük az epe- és hasnyálmirigyvezeték záróizmát. A műszer munkacsatornáján keresztül katétert juttatunk az epevezeték és a hasnyálmirigyvezeték szájadékába, majd kontrasztanyaggal e vezetékeket föltöltjük és a vezetékekről röntgenfelvételeket készítünk.
Attól függően, hogy milyen elváltozást észlelünk, elvégezhetjük a szájadék záróizmának átmetszését, a vezetékekből követ távolíthatunk el, szűkületet tágíthatunk fel, az epe- és a hasnyálmirigy váladékának elvezetését biztosító csövecskéket ültethetünk be.
ERCP: Oddi-sphincter(záróizom)átmetszés
Az ERCP során hasonlóképpen levegővel fújjuk fel a gyomrot, mint a gasztroszkópia során, általában azonban lényegesen hosszabb ideig tart a vizsgálat, tíz perctől akár egy óráig is elhúzódhat a beavatkozás. Az ERCP-hez a garatot Lidocainnal érzéstelenítjük, továbbá vénás injekcióval bódításra, fájdalomcsillapításra kerül sor a vizsgálat előtt szükség szerint a vizsgálat alatt is. Az ERCP-t általában kórházi befekvéssel kötik össze.
A vizsgálat után az orvos döntése alapján szükség lehet koplalásra, infúzió adására. Ha vizsgálat után hányás, csuklás, hasi vagy mellkasi fájdalom, láz, véres vagy fekete székürítés jelentkezne, haladéktalanul tájékoztassa orvosát!
Az epevezeték szájadékának kanülálása
Több, mint 3 évtizede van lehetőség az epevezetékkő eltávolítására a hasüreg hagyományos sebészi megnyitása nélkül, ERCP során. (Az epekő elhelyezkedhet az epehólyagban és az epevezetékben. Az epehólyagkövesség megoldása sebészi, az epeutakban lévő kő legkevesebb szövődménnyel endoszkóposan távolítható el.) Az epevezeték szájadéka a nyombél leszálló szárában, rendszerint a hasnyálmirigy-vezeték szájadékával együtt a Vater-papillában helyezkedik el. A Vater-papilla sebészileg nem csonkolt gyomor esetén endoszkóp segítségével könnyen fölkereshető. Az epevezeték szájadéka pedig a betegek több, mint 90 %-ában kanülálható. (Az ún. Billroth II. szerint csonkolt gyomor esetén ez az arány szerényebb, de itt is meghaladja az 50%-t).
Az epevezetékbe bevezetett kanülön át röntgenkontrasztanyag juttatható az eputakba. Az így készített fölvételek révén számos panasz (így felhasi görcs, hányinger, hányás, haspuffadás, étvágytalanság, bőrviszketés, fogyás) és tünet (sárgaság, láz, fogyás, világos /agyagszínű/széklet, sörbarna vizelet) okát deríthetik ki.
Az epevezeték záróizmának átmetszése
Az epevezeték szájadékának az átvágását számos ok miatt kell elvégezni: ezek között a leggyakoribb az epevezetékkő, daganat okozta epevezeték-elzáródás, az epevezeték záróizmának működési zavara, hegesedése. S bár a záróizomzat átvágása nem kockázatmentes beavatkozás, hiszen közel fél százalékos a halálozása, és 5-10 %-ban hasnyálmirigy-gyulladást, vérzést, bélátfúródást okozhat, mégis sokkal kevesebb szövődménnyel jár, mint a hasonló okokból elvégzett sebészi beavatkozás.
A záróizomzat átmetszését a kanül felszínéről előemelt fémszál révén elekktromos áram segítségével végzik. Az így megnyitott epevezetékből köveket távolíthatnak el, az epevezeték szűkületeit tágíthatják fel, sejt- vagy szövetmintákat vehetnek mikroszkópos vizsgálat céljára ill. epeelfolyási akadályt hidalhatnak át csövecskék beépítésével.
Az epevezetékből köveket gördítünk ki
Az epevezetékkő eltávolítására olyan kosarat alkalmaznak, mely az endoszkópon való átvezetés alatt műanyaghüvelybe van burkolva, és ugyanígy fedve van, amikor az epevezetékkő fölé juttatják. Ezt követően a fémszálas kosár kinyitható, majd az epevezetékkő kihúzható. Természetesen ez az eljárás annyiszor megismételhető, ahány követ el kell távolítani.
A beavatkozást általában a betegek jól viselik. Mivel a vizsgálat alatt bódított állapotban vannak, szinte alig emlékeznek rá. Szövődménymentes esetekben a bavatkozás után előforduló kellemetlenségek ritkák (hányinger, hányás, láz, hasi fájdalom) és gyorsan rendeződnek, össze sem vethetők a korábbi szenvedésekkel. Az epevezettékkő eltávolítása után pedig hamarosan úgy élhetnek, mint a betegségük előtt, mégcsak különösebb diétát sem kell tartaniuk.
